Az élet célja

Jézus Krisztus mondja: " Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! Az én Atyám házában sok hajlék van; És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek."

János 14, 1 - 3

Az emberek maguk beszélik rólunk, milyen fogadtatásban volt részünk nálatok, és hogyan fordultatok a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istenhez szolgáljatok, és várjátok a mennyből Jézust, az ő Fiát, akit feltámasztott a halottak közül, aki megszabadít minket az eljövendő haragtól. 

1Tesszalonika 1, 9 - 10

A. A boldogságok azokat az áldásokat és jutalmakat fejezik
ki, amelyekben Krisztus követôi részesülnek.

B. A boldogságok a következôk:

1. Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek
országa.

2.
Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják ôket.

3. Boldogok
a szelídek, mert övék lesz a föld.

4.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

5. Boldogok
az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

6. Boldogok
a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.

7. Boldogok
a békességben élôk, mert Isten fiainak hívják majd ôket.

8.
Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

9. Boldogok
vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden
rosszat rátok fognak. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a
jutalmatok.

A betlehemi Jézus

adja
szívetekbe az Ő békéjét,

és legyen számotokra
"Csillag"

amelyre ráhagyakozhattok

életetek
minden pillanatában.

A fáradt ember keresztútja

Első
állomás

Jézust
halálra ítélik

Imádunk
Téged Krisztus.........

Mert
szent kereszted .............

A
Getszemáni kert álmatlan éjszakája és kimerültsége után tompa fájó fejjel, égő
szemekkel emberek elé állni s nyugodtan szólni, mikor beszélni kell s hallgatni
mikor némaság a méltó válasz...

Uram , a Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet,
hogy én is tudjak ideges-ségemen, kimerültségemen, álmatlanságomon az emberek
előtt uralkodni.

Tudjak
nyugodtan szólni, és ha kell hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig
feszülnek.

Könyörülj
rajtunk Urunk..........

Könyörülj rajtunk.................

Második
állomás

Jézus
vállára veszi a keresztet

Ilyen
fáradtan kimerülten veszed válladra a keresztet, megkezded azt a munkát, melyet
a menyei Atya a mai napon számodra kijelölt.

Te
tudod Uram mit jelent munkába indulni anélkül , hogy az ember kialudta volna
magát. Olyan jó lenne egy napot kihagyni...nem tenni, nem tudni semmiről...

De
nem lehet, vár a mai feladat. Vállamra veszem a nap terhét, veled együtt
indulok.

Harmadik
állomás

Jézus
először esik el a keresztel

A
teher a földre nyom... A Te kereszteden nehezedett a mai terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-meg ingó lábbal...

Az
én tehercipelésemnek, földre zuhanásaimnak azért van végtelenbe nyuló értéke,
mert azt az Isten felszentelt válla és tántorgó lába szentelte meg. Jézus
kiérdemelte , hogy érdemszerző legyen...

Negyedik
állomás

Jézus
édesanyjával találkozik

Vannak
tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni, közelségük olyan
megnyugtató, szeretetük oly erőt sugárzó...

Mária
csak szemével tudja végigsimogatni Fia fájó homlokát, de az ő jelenléte új erőt
ad a fáradt kereszthordozónak.

Mária,
Édesanyám, engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam.

Ötödik
állomás

Cirenei
Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Simon
egész napi kimerítő munka után igyekszik
hazafelé mikor a kereszt-hordozó Jézusával találkozik, s mégis felkísér
a Golgotára...

Uram
szabadíts meg a fáradság , az idegesség önzésétől... Mert fáradt vagyok, nem
kívánhatom , hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki énreám legyen
tekintettel, mindenki szolgáljon, s nem menthetem fel magam a szeretet
kötelessége alól:,fáradtan is szeretnem, szolgálnom , segítenem kell...

Ha
találkozom Veled, felkísérni - még napi munkám után is Jézust a
Golgotára, keresztjét víve.

Hatodik
állomás

Veronika
letörli Jézusarcát

Együtt
élek emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek,
idegesek. Milyen kevés kell ahhoz , hogy Veronika lehessek...

Egyszer
egy derűs szó, máskor egy kis hallgatás , "nyelés", egy kis tekintettel- levés,
talán csak annyi , hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy csendesen teszem be az
ajtót...halkan beszélek...nem panaszkodom folyton bajaimról...

Nem
érzékenykedem...helyet adok a villamoson.

Az
emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát tisztelem.

Hetedik
állomás

Jézus
másodszor esik el a keresztel

Uram
, időnként olyan csüggedés fog el...

Hiába
minden küszködés, úgy érzem nem jutok előbbre.

A
mindennap taposómalmában áll az életem, napról napra kezdem elölről a munkát, s
mindig marad egy csomó tennivaló.

Napról
napra elindulok jószándékaimmal, s mindennap meghozza ugyanazokat a hibákat, és
bűnöket, mint a tegnap...

Uram elfelejtem a csüggedés óráiban, hogy a Te
megismétlődő eleséseid megszenteltek, érdemszerzővé tették az én
taposómalmomat, a Te felkeléseid megadják a kegyelmet, hogy egy-egy lépéssel
mégis csak előbbre juthassak hibáim ellenére a küzdelemben.

Nyolcadik
állomás

Jézus
szól a síró asszonyokhoz

Uram!
Keresztutadon nemcsak korbács és
durvaság kísér , hanem vannak olyanok is, akik sajnálnak, siratnak, jól esik az
a szívnek, de a lényegen nem változtat. A keresztet mégis egyedül kell felvinni
a Golgotára.

Amint
fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy -egy meleg szív, aki részvéttel
van, vigasztal, sajnál.

Jó
ez, ha megkapom, de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgy sem.

A
szenvedéssel végső fokon mégis négyszemközt maradok, s keresztnek egyedül kell
az "igent" kimondanom, s oly magányosságosan kell vinnem, melyhez csak az Isten
csatlakozhat.

Kilencedik
állomás

Jézus
harmadszor esik el a keresztel

A legnagyobb zuhanás...jó volna ha így maradna már nem is érzed a rúgásokat, a
korbácsok ütését...Csak ne kellene továbbmenni...Csak meglehetne itt most halni...

Uram
, a szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a
kétségbeeséstől... Ó, Te ismered a sötétség mélységét, melyből nem látszik
kivezető út. Igaz , hogy a Golgotán át
visz... De húsvét hajnalán mégis csak fény ragyog.

Tizedik
állomás

Jézust
megfosztják ruháitól

A
Golgota kimagaslik a tömegből, s ott állasz rajta Jézusom kifosztottan, egyedül
valami dermesztő magányosságban... Barátaid elmaradoztak.

Uram, lelkemen úgy átfáj néha magányosságom. Olyan jó
lenne , ha valaki meghallgatna, meg tudna érteni...ha valakivel fel tudna oldódni
egyedülvalóságom, de éppen a szenvedés , a fáradság órái , a kimerültség órái a
legmagányosabbak. A Te elhanyagoltságod szentelje meg , s tegye értékessé
azokat az órákat , mikor fáj a magány.

Tizenegyedik
állomás

Jézust
a keresztre szegezik

Végre
lefekhetsz Uram, ziháló melled megnyughat, fáradt tested megpihenhet.

Ó
de a keresztre kell feküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át és feszítsék ki
fáradt tagjaidat.

Hányszor
kereszt az én pihenésem is Uram. Nem tudok pihenni...aludnék, de zajok,
hangok, hatnak belém, mint szögek...
aludnék, de idegeim feszülnek, mint Tested a fán...

Legyen
megnyugvásom ilyenkor a megfeszítet képe...

Tizenkettedik állomás

Jézus
meghal a kereszten

A
Nap és Hold elsötétedik, éjszaka száll a Golgotára , és éjszaka száll a
lelkedre:

Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?

Mikor a szenvedés , kimerültség útját járom, hányszor
érzem Uram, én is, nem tudok már imádkozni sem, sötétség, szárazság kínoz, úgy
érzem , éppen ilyenkor hagy el az Isten...Uram a Te Golgotai éjszakádból él a
világ amikor a tökéletes áldozatot
engedelmességednek bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának...Jézusom
taníts meg arra , hogy aki szenved attól
hogy nem tud imádkozni az már jól imádkozik , és hogy nagyon közel van ahhoz az
Isten , akinek fáj az Ő távolsága...

Tizenharmadik
állomás

Jézus
testét leveszik a keresztről

Megdöbbentő
dolog ez: a mindenható Isten holtan, tehetetlenül leszögezve... Szeretetből a mi
tehetetlenségünk miatt, aki mindenre képes erőtlenné tette magát.

Hányszor
kínoz engem is tehetetlenségem... a
fáradság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat. A lélek kész
de a test erőtlen...

Krisztusom,
Te erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója.

A
gonoszság fejedelmének legyőzője.

Ha
egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek Veled a világ megváltásában...

Tizennegyedik
állomás

Jézust
sírba teszik

Eljött
a teljes pihenés ideje .Vége a harcnak, küzdelemnek, munkának, fáradságnak,
szenvedésnek. A nagy életmű kész.

Minden
ami fáj elmúlik egyszer... A megfáradt vándor hazatér, s a pihenés nem öntudatlan
semmibesüllyedés egy néma temetőben a
föld mélyén, ó nem.

A
mennyei Atya vár ölelésre, letöröl szememről minden könnyet, elsimít
homlokomról minden barázdát. Krisztus kézenfog s a sok szürke , fáradt egyszerű
emberrel együtt bevezet országába.

Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek a nektek készítet
országot. Mikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen keresztemmel egyesítve
hordoztátok a mindennap fáradságát, a szenvedésnek keresztjeit, talán nem is
gondoltatok arra , hogy a passióm folytatódott bennetek s folytatódik a világ
végezetéig.

A feltámadt Jézus akar minket kezünkön fogni, és így akar kivezetni

minket minden reménytelenségből,

amely a születés és halál,

szorongás és öröm, önzés és elkeseredés között

megszállhatja szívünket.

A hitünkben

a Feltámadott Úr kezét ragadjuk meg

és ez azt jelenti, hogy új útra lépünk életünkkel.

A reménytelenség útjáról a remény útjára,

a halál útjáról az életére.

Jézus halálában és feltámadásában új utat nyitott
életünknek.

Mindazok akik azon mennek, egy új öröm, új énekét éneklik.

Ez az az öröm, hogy Krisztussal együtt mi is győzni fogunk.

"Feltámadt Krisztus e napon,

hogy minden ember vigadjon!

Alleluja, hála legyen az Istennek!"

A gyermeket, aki ölelésből és imából fogant.

Hisz nem elég, hogy két embert egymáshoz vezet a szeretet és a
szerelem.

Ha imánkat nem hallgatod meg, boldog egymásba feledkezésből új
élet nem terem.

S csoda, hogy a házasság legboldogabb perceiben fogan a gyermek,

akit a Te szereteted óv és dédelget,

míg szíve alatt hordja az anyja.

Szép minden gyermek amikor megszületik.

Ártatlansága feje felett a glórióla, illanó anyagból képződött fénykoszorú, mely
valamennyi gyermeknek kijár.

Mivel a gyermekből még minden lehet.

Előtte még makulátlanul fényes a
jövő, s látja is a fényeit.

A gyermekszem ezektől oly tiszta és csillogó.

A benne visszatükröződő fényektől.

Köszönjük, hogy ránk bíztad a gyermekünk kezét, hogy saját
tenyerünkbe fogva mi kulcsolhassuk imára először, a Te dicsőítésedre.

A HALÁLRÓL

Kedves sorstársak,a bajunkon orvos nem segíthet ez az igazság:

Magunknak kell feldolgozni
a fájdalmunkat,bármilyen nehéz is.

Én jó pár hónapja próbálom.
Már soha nem lesz, úgy mint régen soha nem fogunk élni.

Ott amikor elveszítettük
életünk párját lezárult egy korszak és attól a pillanattól kezdve egy új
kezdődött el nekünk. Tudom, hogy ez így nagyon fájó,de ezt ha eltudjuk fogadni,
ha nem, akkor is így van.

Őt már nekem nem tudja semmi és senki pótolni.

Úgy érzem ez már változni nem fog, próbálom elfogadni az
elfogadhatatlant.

De bevallom sikertelenül:

Pedig tudom, előre kell menni tovább az úton csak az a nagy
kérdés,

hogy nélküle számomra lehetetlen, nem megy pedig megyek csinálom a
dolgom és mégsem megy.

Azt hittem idővel mindig
kicsit jobb lesz de sajnos nem így van.

Nekem személy szerint egyre jobban hiányzik,

üres vagyok nélküle olyan mintha elmentem volna vele együtt én is.

Nagyon sokszor felteszem a
kérdést magamnak, hogyan kell élni nélküle?

De a válasz már szerintem soha nem jut el hozzám.

Mert a férjem tudná egyedül megmondani nekem, hogyan tovább,

merre mennyek mit csináljak, hogyan éljek nélküle. Tehát a kérdés
örökre kérdés marad, legalább is számomra.
Kitartást mindenkinek , mert a mi életünket nekünk kell leélni bármennyire is
fáj.

Reggel első gondolatom Ö, este lefekvéskor úgyszintén...miért mindig a jók mennek el?

Nincs igazság. Úgy odabújnék hozzá, átölelném, megsimogatnám de
már csak a fényképnek tudok puszit adni. Szörnyű. De a gyerekeink miatt muszáj
tovább csinálnunk az Ő gesztusait bennük látjuk viszont.

A szívem szakad meg és már nem tudom hogy fogok- e még valaminek
örülni az életben ?

Egyedül az unokáim mosolya
és nevetése az, aminek jelenleg örülni tudok.. Az én drága párom biztos nem
örül, hogy így lát onnan fentről, de egyszerűen nem megy, semmiben nem lelem az
örömömet.

"A könnyek az emlékezés ékszerei: szomorúak, de a múlt
szépségét csillogtatják."

Szerintem
nehéz az özvegység minden
életkorban,

a
fiatalnak, mert fiatal és kicsi gyerekkel maradt magára,

aki serdülőt
nevel, vagy éppen most repülnek ki a gyerekei,

annak az a
fájdalmas,

hogy most
aztán igazán magára marad,

és az élet már nem ígér semmit,

aki öreg,
annak pedig ez az utolsó történés az életében, a sír előtt.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre többtől kell elköszönni. Nehéz
feldolgozni, de nincs más lehetőség, csak az elfogadás.

És nagyon fáj, de az életnek mennie kell tovább.

A születés és a halál összetartozik, csak nem tudjuk, a két vég között
milyen távolság van.

És nekünk kötelességünk az
életet tovább vinni, nem állhatunk meg.

Az a lényeg, hogy szeretetet hagyjunk magunk mögött.

Sajnos, Én nem tudom elfogadni. . .mármint a halál tényét. . .nagyon
nehéz szembesülnöm azzal, hogy akivel beszélgetek és tervezek, nevetek,
mindenben együtt vagyunk. . . az egyik napról a másikra megszűnik létezni.

"a halál csak
kezdet, nem a vég. A lélek halhatatlan, a test nem, ezért a kettéválás.."
A halál úgy jön mint a tolvaj, nem lehet tudni mikor jön el.

A
halál szép, a test és a lélek elválik egymástól. Ám az odáig vezető földi szenvedés már nem
szép és nem jó kínok között fetrengeni, szerencsétlenül nézni az emberekre,
akik hol bágyadt-szomorúan, hol zokogva, hol ijedt-meredt szemekkel bámulnak
a fekvő betegre.

"Akik nagyon kötődnek az elhunythoz az iszonyatos szenvedéssel jár.
Fáj a szép emlék, fáj az elmulasztott mozdulat, szó, cselekedett. Minden fáj.
De nincs visszaút, az elfogadás, elengedés nagyon hosszú út. "

Hittünk az Istenben,
bíztunk a gyógyulásban,
de amikor már abban sem, akkor a csodában.
Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél.
Nem is haltál Te meg, csak álmodni mentél

Mikor szörnyűbb az elválás, hirtelen vagy
hosszú betegség után?

Nagyon
nehéz végignézni a párunk szenvedését,
leépülését, és hiába teszünk meg minden tőlünk telhetőt, mégsem tudunk
segíteni.

És
felkészülni sem lehet, mert hiába tudja az ész, hogy itt már nincs visszaút, ha
a szív nem fogadja ezt el.
A férjem hirtelen hagyott itt és azzal vigasztalom magamat, hogy nem
szenvedett.

Így lenne
jó mindenkinek elmenni! Csak nem 57 éves korban!

Nagyon
sokszor, minden este lepereg előttem az a néhány perc. Azt hiszem, ez már így
marad mindig. Azóta keresem a helyemet az életben, valami célt, de eddig nem
találtam semmit!

SZERINTEM RITKA AZ
AKI NEM VESZITETTE EL VALAKIÉT DE MEG KELL TANULNUNK NÉLKÜLE ÉLNI MÉG AKKOR IS
HA NEHÉZ . ÉN IS ELVESZITETTEM EGY CSALÁDTAGOMAT AKIT NAGYON SZERETTEM NAP MINT
NAP GODOLOK RÁ MIKOR IDÖM ENGEDI KILÁTOGATOK SIRJÁHOZ ELPANASZOLOM MINDEN BAJOM
BÁNATOM ÉS UGY ÉRZEM MINTHA OTT LENNE VELLEM ÉS VIGASZTALNA BÁTORITANA .

Arra vagyunk teremtve, hogy boldogok legyünk, olyan boldogságra vágyunk
ami örökké tart, nem ér véget a halállal. Erre a vég nélküli boldogságra
mindnyájan vágyunk, magunkért és azokért, akiket szeretünk, és nem tudunk beletörődni a halálba, mert van
lelkünk. Természetes, elfojthatatlan módon él bennünk a vágy az
örökkévalóság után, mert a lélek
nem arra van teremtve, hogy eltűnjék itt a földön.

Véglegesen halott? Vagy része
lesz egy igazi boldogságban, amelyben újra találkozhatom majd vele, és újra
láthatom a mosolyát? Isten ígéreteibe ez is belefér?

"Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten,
és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete... Aki korán tökéletes lett,
nagy kort ért meg. Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a
romlottság köréből... Az igazak azonban örökké élnek, az Úrban van a
jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat."

(Bölcsesség könyve, 4.
fej. 10., 13. és 14. vers; 5. fej. 15. vers)

De erre Jézus Krisztus Evangéliumában
(amelynek jelentése: Jó hír) megtaláljuk a választ :

"Embernek ez
lehetetlen, de Istennek minden lehetséges"

(Máté 19,26)"Istenünk azt
akarja, hogy minden ember üdvözüljön."

(1 Timóteus 2,4)

"Úgy szerette Isten a világot, hogy
egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem
örökké éljen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot,
hanem hogy üdvözüljön általa a világ."(János
3,16-17)

Teljes bizonyossággal elhihetjük,
hogy Isten egy jóságos, irgalmas Isten. Azok előtt, akik jóhiszeműségből nem
ismerik őt, kész megnyitni az üdvösség kapuját. Nyitottságukat nézi
mindenekelőtt. Elég ha szívükben, lelkük mélyén igent mondanak az ő irgalmára.
Ez ki van fejtve az Evangéliumban, amikor Jézus haldoklik a kereszten, bal és
jobb oldalán a két lator hasonlóképpen keresztre feszítve. Az egyik kettőjük
közül megszánja Jézust, felé fordul, és így szól:

"Mi ugyan joggal
szenvedjük tetteink méltó büntetését, de ez semmi rosszat nem tett. Aztán hozzá
fordult: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz uralmaddal." Erre
ő így felelt:

"Bizony mondom neked, még
ma velem leszel a Paradicsomban."

Ez
az, amit kérhetünk Istentől, ha egy általunk szeretett személy anélkül halt
meg, hogy megismerte volna Istent: hogy mint a jó latort, érintse meg őt
Isten ártatlansága majd amikor találkozik vele, és kérje Jézus Krisztust, hogy
emlékezzen meg róla a Királyságában. És akkor Isten, akinek semmi sem
lehetetlen, megadja barátunknak a lehetőséget, hogy belépjen vele a Paradicsomba.

Halálunk pillanatában, ott, ahová már senki nem
kísérhet el minket, Isten, aki maga a szeretet, különleges módon fedi fel
magát, mint szeretet és irgalom. Ekkor minden Istentől való félelmünk, hamis istenképünk
szertefoszlik, akár a bárányfelhők a tűző napsugártól. A szeretet, Isten igazi
arca Krisztusban megjelenik úgy, mint a jó latornak. És ekkor elég kimondani
az igent Isten Szeretetére, a többit elvégzi ő.

Ahhoz, hogy a szeretet tüze
belénk költözzön, izzanunk kell, égnünk kell a szeretettől. Ezért, ha
szükségünk van arra, hogy felmelegedjünk, ennek a megtisztulásnak a helye a
"Tisztítótűz". Imáinkkal meggyorsíthatjuk menetelésünket a szeretet
felé. Isten számára nem létezik idő. Ha ma valamelyik halottunkra gondolunk és
imádkozunk érte, Isten már hallja is imánkat.

Mi
pedig, az élők, talán azért félünk Istentől ma, mert valóban hamis az Istenről
alkotott képünk. Vegyük például az erkölcsöt. Lemondjak valamiről, amit ma
szeretek egy jövendő boldogságért, amit nem is ismerek? Isten ilyen szigorú
feladatokat ró ki ránk, csak hogy megmutassa hatalmát? Rabszolgát akar csinálni
belőlem? A válasz ugyanaz, amit fentebb megadtunk:

"Ha Isten a Fiát adta oda
azért, hogy nekem örök életem legyen, ha akkor is szeret engem, ha én nem is
ismerem, nem is szeretem, talán még harcolok is ellene; ha ennyire szeret,
miért félnék attól, hogy a boldogságon kívül bármi mást akarna nekem?"

Néha
nehéz lehet megértenünk ezt. Miért nem kérjük tőle a szeretet nevében, amelyet
ránk áraszt, hogy világosítsa meg számunkra a válaszokat e kérdésekre?

Jézus
Krisztus nem kényszeríti ránk a szeretetét. Csecsemőként jött közénk
Karácsonykor, gyengén, erő és hatalom nélkül. Szeretetét nem erőlteti, hanem
felkínálja. Szeretetet koldul. Nem vár mást tőlem, csak egy szabad választ. Ha
nem is értem meg azonnal, már elkezdhetek másként tekinteni rá. Azután
lelkemből lassan kitörlődnek az Istenről alkotott téves képek. ő nem akarja
megakadályozni a boldogságomat az életemben. Megmutatja azokat az utakat,
amelyek egy távolabbra mutató boldogsághoz vezetnek el. Olyan boldogsághoz,
amire lényem legmélyéből vágyom.

Akkor
majd felfedezem ezt az Istent, aki maga a szeretet, és elfogadom csodálatos
ígéreteit. Örömmel és szabadsággal telve, meggyógyulva mély sebeimből, kedvem
lesz neki igent mondani, teljes lelkemből szeretni akarok majd. Minden gondomat
leteszem a lába elé, amivel nem tudok megbirkózni. Örömmel fogadom majd
bocsánatát, ami teljesen újjá varázsol. És új reménység lesz bennem, a szeretet
értelme, amiért kész leszek megváltoztatni valamit az életemben.

Néha megtörténik, hogy - Isten engedélyével -
egy nekünk nagyon kedves személy, aki már eltávozott közülünk, valamilyen módon
érezteti velünk jelenlétét, közbenjár értünk Istennél, mert akik Isten körül
vannak, nem tétlenek. Élők ők, ahogy Isten is Élő Isten. Szüntelenül
gyönyörködnek Isten arcában. És örökösen közbenjárnak azokért, akik a Földön
élnek. Olyan ez, mint egy nagy szolidaritás-lánc. Isten közelében lehetnek,
mivel szívük Isten felé fordul, megkapják tőle - szeretetből - a lehetőséget,
hogy imádkozzanak értünk; hogy kérjék nekünk Isten világosságát és segítségét;
hogy olykor jelet mutassanak nekünk Isten kegyelméből, hogy az Élet útján
irányítson minket, Jézus Krisztus felé, aki az "út, az igazság és az
élet".

Az
élet teljessége nem csak az életet érinti. Jézus az Evangéliumban a testek
feltámadásáról beszél:

"Én vagyok a feltámadás
és az élet: aki bennem hisz, még ha meg is halt, élni fog. Mindaz, aki belém
vetett hittel él, nem hal meg sohasem." (János
11,25-26)

Krisztus
testben támadt fel. Tanítványai látták a sebhelyeket kezén, a lábán és az
oldalán. Evett és ivott velük együtt. De nem földi életét folytatta tovább.
Megdicsőült testben támadt fel. 2000 éve ezt vallja minden keresztény.

Mi is az idők végén átalakult,
megdicsőült testben támadunk fel.

Ahhoz, hogy a szeretet tüze
belénk költözzön, izzanunk kell, égnünk kell a szeretettől. Ezért, ha
szükségünk van arra, hogy felmelegedjünk, ennek a megtisztulásnak a helye a
"Tisztítótűz". Imáinkkal meggyorsíthatjuk menetelésünket a szeretet
felé. Isten számára nem létezik idő. Ha ma valamelyik halottunkra gondolunk és
imádkozunk érte, Isten már hallja is imánkat.

A
legjobb ima az, ha felajánlunk egy misét, amin lehetőleg mi magunk is részt
veszünk. De minden kis szónak, amit szeretett halottainkért mondunk, nagy ereje
van: mert Isten Szívét érintik meg.

Urunk,

Íme
az áldozat, amit mi, a te szolgálóid és teljes családod bemutatunk neked:
fogadd el jóságosan. Add meg nekünk életünk békéjét, ments meg minket a
kísértéstől és fogadj be minket választottaid közé.

"Ha pedig bennetek van
annak a Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, ő, aki Krisztus (Jézust)
halottaiból feltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is bennetek
lakó Lelke által."
(Róm 8,11)

Tehát
nincsen feloldódás az univerzumban, a nagy mindenségben. Isten az, aki
visszaadja tökéletes létünket, és személyiségünk is
Remélhetjük hát, hogy minden szeretett halottunk kérni fogja ezt az
irgalmat Istentől, és ezért imádkozhatunk is. Maga Isten az, aki ösztönöz
minket, hogy imádkozzunk halottainkért, és hagyja, hogy kérésünk meghallgatást
találjon nála.

Tehát
halottainknak és nekünk a mennyország a reménységünk, Isten irgalmából
fakadó szilárd reménységünk, hogy újra találkozni fogunk Isten országában.

Valóban Isten partnereivé válunk, asztalához
meghívottként. Letöröl minden könnyet szemünkről, amint azt a Jelenések
könyvéből idéztük.

Ezt
az örök életet azonban már most elkezdhetjük élni bizonyos értelemben.
Isten megadja a lehetőséget, hogy már ebben az életben megismerhessük őt.
Hogyan? Az Evangélium - Isten igéjének - olvasásával, a "szentségek"
vétele által: a keresztségben, ami által megszületünk az isteni életre.

Tehát halottainknak és nekünk a mennyország a
reménységünk,

Isten irgalmából fakadó szilárd reménységünk,

hogy újra találkozni fogunk Isten országában.

"Íme az Isten
hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a
velük levő Isten lesz az ő Istenük. Isten letöröl majd a szemükről minden
könnyet, és nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom
sem lesz többé, mert az elsők elmúltak."

(Jelenések könyve 21.
fejezet 3-4.vers)

A Katolikus Egyházban a húsvétot követő
negyedik vasárnapot Jó Pásztor vasárnapjának nevezik, mely egyben a papi
hivatások világnapja is. E nap idén április 13-ára esik. Ekkor a szentmiséken
világszerte papjaikért és új papi hivatásokért imádkoznak a hívek. Hazánkban a
hatmillió katolikus hívőre 2300 pap jut, vagyis egy papra 2600 hívő."Én vagyok a
jó Pásztor, ismerem juhaimat és juhaim ismernek engem"

A jó
pásztorról hallva szemünkbe ötlik a megszokott kép, amint Krisztus vállára
veszi elveszett báránykáját, s viszi vissza a nyájhoz. Eszünkbe jut a 22.
zsoltár, amely a maga nemében irodalmi remekmű is: "Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt, zöldellő réteken legeltet.
A nyugalom vizéhez terel és felüdíti lelkemet. Ha sötét völgyben járok is nem félek a bajtól, hisz te velem vagy."

Mit jelent
számunkra a jó pásztor képe, amelyről az evangélium beszél? Mindenekelőtt egy
bizalomra épülő kapcsolatot, amelyben tudatában vagyunk annak, hogy Jézus
hozzánk tartozik, mi pedig őhozzá, ezért megbízhatunk benne. "Juhaim
hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem... senki nem ragadhatja
ki őket kezemből." Jézus azokat, akik rá vannak bízva, a sajátjainak
nevezi, akiket az Atya rá bízott, és akiket ismer. Egy apa vagy édesanya beszél
úgy családjáról, hogy ők az övéi. Akik a családban élnek, összetartoznak, és
egymásért élnek. Amikor Jézus jó pásztornak nevezi magát és azt mondja: ismerem enyéimet és enyéim ismernek engem,
akkor pontosan erre gondol. Ő aggódik értünk, kiáll mellettünk, közbenjár
értünk a mennyei Atyánál.

Ha él
bennünk az a vágy, hogy jó papjaink, jó szerzeteseink legyenek akkor saját
keresztény hivatásunkat kell komolyan vennünk és azt a feladatot amivel a
gondviselő Isten bízott meg.

Nagy feladat hárul a papokra, szerzetesekre, mert a fiatalok
az ő életüket látva kedvet kellene hogy kapjanak az evangélium követésére.
Bennünk az evangélium örvendező szolgáit kellene, hogy lássák. A szentatya ezt
mondja: "Ne hiányozzanak tehát buzgó papok, akik "útitársként" tudják kísérni a fiatalokat, tudnak segíteni nekik felismerni - az élet gyakran kanyargós és sötét útján - Krisztust, az Utat, az Igazságot és Életet (vö. Jn 14,6); és evangéliumi bátorsággal tudják megmutatni nekik Isten, a keresztény közösség és a testvérek szolgálatának szépségét."

Ugyanakkor "a probléma, hogy van-e elegendő pap,
közelről érint minden hívőt" - hangsúlyozta VI Pál a pápa. Ezért nagy
szükség van a keresztény házasokra,
akik komolyan élik a keresztény életet. Úgy hogy valóban figyelnek az Egyház
tanítására, részt vesznek annak életébe, nyitottak a szegények iránt,
gyermekeiknek jó nevelője. Az ilyen család alkalmas arra, hogy papi és
szerzetesi hivatások szülessenek benne, körülötte.

A hivatások kibontakozásában nagy
szerepe van a tanároknak, hitoktatóknak,
akik komolyan veszik a nevelői feladatukat, mert ők a Szent Lélek munkatársai.
Figyelmes, gondos munkájukkal elősegítik a Szentlélek munkáját, a kegyelem
csirájának szárba szökkenését. A nevelőknek bátorítaniuk kell a fiatalokat,
hogy legyőzhessék az élet néha mostoha kihívásait. Úgy kell alakítaniuk érzelem
világukat, hogy abban gyökeret verhessen a hivatás csirája.

Ma a
hivatások vasárnapján legyen vizsgálódásunk tárgya hogy Isten iránti
szeretetből mennyire vállaljuk a keresztény életet, azt a feladatot amelynek elvégzése
kötelességünk, - és mit teszünk azért, hogy másokban is megérlelődjön annak a
hivatásnak a kegyelme amellyel Isten ajándékoz meg?

A szentatya ezekkel a szavakkal fejezi
be, az üzenetét, amelyet erre a napra irt: "kívánom,
hogy a fiatalok a sok felszínes és mulandó kínálat között tudják ápolni
vonzódásukat az értékek, a magas célok, a radikális döntések felé, mások
szolgálatáért Jézus nyomában."

"... Nem éheznek és nem szomjaznak többé, nem éri őket többé a nap,
sem bármiféle forróság [Iz 49,10], mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a
pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket [Zsolt 23,1-2; Jer 2,13], és
Isten letöröl szemükről minden könnyet' [Iz 25,8]."
"Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem,
és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket
a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem
ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.' "

"... Nem éheznek és nem szomjaznak
többé, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság [Iz 49,10], mert a
királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához
vezeti őket [Zsolt 23,1-2; Jer 2,13], és Isten letöröl szemükről minden
könnyet' [Iz 25,8]."
"Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek
engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja
el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem
ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.' "

(Jn 10,27-30)

- o -

(Jel 7,9.14b-17)

A KERESZT IMÁJA

Keresztet a földön
minden ember kap,
Az egyik kisebbet, a másik nagyobbat.
Születhet kunyhóban vagy palotában,
Elkészítve várja az ő keresztfája.Az a csoda aztán, hogy senki sem látja,
Mint vérzik a válla, hogy sebes a háta.
Van, aki alázattal és lehajtott fővel
Viszi a keresztjét, Krisztusi erővel.Van, aki könnyen hordja, még nevetni is tud
Még a másik zokog, és le a földre rogy!
Van aki büszkén viszi, hisz más úgysem látja,
Milyen nagy a másik ember keresztfája.Van, aki zokogva zúgolódva viszi,
Minden sarkon megáll, s ha lehet leteszi,
Van aki dicsekszik, örül, ha megszánják,
Olcsó könnyek sokszor áztatják orcáját.Van aki keresztjét más vállára rakja
Abban a hiszemben, hogy vissza már nem kapja,
Van aki félrenéz, hol jobbra, hol balra,
Segít társain, segít mert akarja.Én a keresztemet fiatalon kaptam,
Elfogadni, hej de sehogy sem akartam,
Sírtam lázadoztam még össze is törtem
S ó csodák csodája újra nőtt előttem.Így aztán fölvettem gyönge vállaimra,
Tudtam, hogy elkísér hűen a síromba
Tövises utamon elgyöngült a lábam,
Vittem a keresztet s meggörbült a hátam.Elestem, fölkeltem, így ment éveken át,
Vittem és cipeltem a nehéz keresztfát,
Akartam feledni napsütéses tájon,
De a keresztem fáját ott is megtaláltam.És akik ismernek szinte egytől-egyig
Mind kigúnyoltak és lettek csúfolóim.
Tövises koszorúmat jól fejembe nyomták,
Könnyeim patakját szélesebbre vájják.Mert hát keresztemet nehéznek tartottam,
Azért hozzá több más kis keresztet kaptam,
Immár ott állnak szeretteim sírján,
Megszaporodott már hatalmas keresztfám.Meg is öregedtem, a hajam fehér lett,
De az én keresztem súlya könnyebb nem lett.
Naponta növekszik szívemben a súlya,
Vagy én lettem gyengébb, a vállam már nem bírja?Ó de sokszor, de sokszor szeretném letenni
Azt hiszem, hogy tovább nem bírom már vinni!
Vérzik a szívem is, a lelkem roskad össze,
De az én keresztem hű hozzám örökre.Cirenei Simon ki vinni segítetted
A Jóisten áldjon jóságodért téged.
Tudom, ha meghalok eltemetnek engem,
Síromra tűzik majd a végső keresztem.Akkor majd azt mondom: én Uram, Jézusom,
Nehéz a keresztem, most már visszaadom.
Esdve kérem tőled édes jó Istenem

Üdvözítsd,az égbe az
én szegény lelkem.
Boldogítsd örökre az én fájó szívem.
(ismeretlen szerző)

A legszebb szó-e még:
édesanya?

Május első vasárnapján ünnepeljük anyák napját. A kisgyermekek erre az
alkalomra verset tanulnak, ajándékot készítenek, és édesanyjuk elé állnak, hogy
őszinte szívvel köszönetet mondjanak, amiért világra hozta őket, köszönetet
mondjanak az önzetlen szeretetért, a sok átvirrasztott éjszakáért betegágyuk
mellett. Számunkra azonban, akik már régen átléptük a felnőtté válás küszöbét,
az édesanya szónak sokkal mélyebb a jelentése. Gyermekeiket nevelő gyermekek
vagyunk, akik hálát rebegünk az égnek, hogy édesanyák lehetünk, valamint
részesülhetünk abban a szeretetben, amely csak anyától kapható.

- Számomra még most is a legszebb szavak egyike, mert benne foglaltatik az
az önzetlen szeretet, odaadás és féltés, amelyre csak egy édesanya képes.
Anyának lenni a legcsodálatosabb érzés a világon. Az anyaság megtanít a
határtalan szeretetre, De az anyai féltés bocsánatos bűnnek számít, hiszen az
édesanya számára a gyermeke a legdrágább kincs. A nő, amikor anyává lesz,
ráébred, hogy a világ legcsodálatosabb ajándéka a gyermek, aki az életét neki
köszönheti. Születésével a világ is megváltozik, és mások számára talán
érthetetlen, hogy gyermekünk mosolya, apró kezecskéinek ölelése milyen hatalmas
erőt ad, ha baj van, vagy ha csak fáradtak vagyunk. Édesanya. Kevés hozzá
hasonló szép szót ismerek, és hiszem, hogy az is marad mindörökre.

- Öten voltunk testvérek, édesanyánk fiatalon meghalt. Akkor én még alig
múltam nyolcéves. Kisgyerekként nehezen tudtam belenyugodni elfogadni, hogy
édesanyánk, aki mindig kedves, hallgatag és mosolygós volt, nincs többé. Ő
igazi édesanya volt, akinek a temérdek teendői mellett mindig jutott ideje a
gyermekeire. Emlékszem, folyton azon veszekedtünk a testvéreimmel, hogy
melyikünket szereti legjobban. Akkor még nem tudtuk, hogy egy édesanya nem tesz
különbséget a gyermekei között, mindegyiket egyformán szereti. Csodálatos
asszony volt, és számomra - több mint harminc év elteltével is - a legjobb és
legszebb asszony marad. Ilyennek őriztem meg őt az emlékezetemben, és reá
gondolok akkor is, amikor a világ legszebb szavát hallom: édesanya.

Egy világ omlott
bennem össze.. És a páromban is. Hogy itt hagyom őket. Elmegyek. Örökre. A
másodperc egyetlen töredéke alatt átértékelődött bennem minden, mit addig
gondoltam, s éreztem megváltozott. ÉLNI AKARTAM, A GYERMEKEIMET FELNEVELNI,
BOLDOG SZERELMES FELESÉGKÉNT, ÉS MÉG BOLDOGABB ÉDESANYAKÉNT ÉLNI. Megműtöttek,
pontosan egy éve ennek, 2008. december 1-jén. Kivettek belőlem minden rosszat.
Ezt 4 kemoterápia követette. Megjártam a poklok poklát Iszonyatos érzés.. De a
családom, a jó barátok mellettem voltak, és segítettek nekem, nekünk. Amit
talán soha nem tudok meghálálni nekik. Életem párja mellettem volt mindenhol..
fogta a kezem, miközben a kemot kaptam, támogatott, mikor már nem bírtam állni
sem a fájdalomtól. Ott volt mikor kitoltak a műtőből. Velem volt MINDIG és
MINDENKOR. Szeretlek Szerelemem. Ő az, aki mellett meg akarok öregedni. Hogy
egy szép napon öreg, fehér hajú asszony legyek. És elmondhassam, NEKEM VAN A
LEGDRÁGÁBB FÉRJEM A VILÁGON. A gyerekek csak annyit láttak a kemo alatt, hogy
anya megint rosszul van.. Kislányom már felfogta a dolgokat. Tudta, ez a sok
rossz, a sok nélkülem töltött napok, esték, éjszakák, mind-mind azért vannak,
mert ha anya nem megy, akkor meghal. És akkor a csillagokhoz kerül, mint a
nagypapája, az édesapám. Hősiesen vette az akadályokat. Kisfiam kicsi volt, ő
sok mindent nem fogott fel belőle. Ma eltelt már egy év. Minden leletem
negatív. Majd most 20-án megyek megint, kontrollra. Hiszem, TUDOM, minden
rendben lesz. Még nagyon-nagyon sokáig, MERT FEL AKAROM NEVELNI A GYERMEKEIMET
és sokáig akarok boldog feleség, édesanya lenni. Mert nincs ennél szebb dolog
az életben. Ma már nincs depresszió, sem pánik, sem rák... MERT ÉLEK, ÉS AZ
ÉLET EGY AJÁNDÉK, EGY CSODA, ÉLETÜNK CSAK EGY VAN. Ne pazaroljuk el, és
figyeljünk testünk minden jelzésére és a belső megérzésre. Még akkor is, ha
fiatalok vagyunk.. Egy édesanya, aki 27 évesen megjárta a poklot..és úton
van... A GYÓGYULÁS ÚTJÁN. És célba fog érni. S a célban gyermekei, és családja
várja.

(A cikket beküldte:
Deskjet)

Édes jó Istenem, mennyben lakó Atyám!
Hálát adok Neked, hogy van édesanyám.
Mert bár még nem értem, mit vesztenék vele
Add, hogy sose tudjam, csak élhessek vele.Tudom, bizony sokszor virrasztott ágyamnál,
Aggódva gyógyított, s álmodott álmomnál.
Késő éjszakában kis ruhácskám varrta,
Imádkozva értem, ringatott álomba.Mégis - mégis sokszor rosszul viselkedtem,
Hányszor sírt miattam, bánom csúnya tettem.
Jóságos Istenem, megsiratom vétkem,
Ne büntess érte bocsáss meg kérlek!Fogadom Istenem és jó Anyám neked,
Mindig hálás lesz majd a te hű gyermeked.
Erősítsd meg lelkem gyermeki hűségben,
S add, hogy édesanyám még igen soká éljen!

Anyám
keze

Szorgos dolgos kezecskék,
fáradhatatlan szépek
Ölelnek és simogatnak, mikor feléjük lépek

Anyám kezét nézem, törékeny,
ráncos kis kezét

Anyám
kezét kezembe szorítom

Eddig ő vezetett göröngyös utamon

De
mostantól én vezetlek Jó anyám téged
Szívem legyen örök térképed

Anyám kezét nézem, törékeny
ráncos kis kezét
Esti imámba foglalom az én Anyám nevét
Hálás szeretetem, ajándékul néki adám
Hisz ő a legnagyobb kincsem, az én Édesanyám

Szeretettel köszöntök minden
Édesanyát Anyák napja alkalmából

Anyák napja: május első vasárnapján ünnepeljük. Ilyenkor
többnyire ki-ki a saját édesanyját köszönti meg virággal. Ez a jó és szép
szokás remélhetőleg még terjed, és egyre többen fejezik majd ki –akár csak egy kézsimogatással- szeretetüket
és hálájukat a legdrágább édesanyának.

SOSE FELEDD
EL

Örökre a
gyermekem leszel,
Ezt sose feledd el.
Bár súlyosak a terhek,
Segítek a szeretetemmel,
Ha gondjaid vannak, fáj nekem.
Vigyázz magadra, gyermekem,
Védne, óvna féltő szeretetem,
Hisz te töltöd ki az életem.
Ha szükségét érzed,
Én mindig itt leszek,
Mert az édesanyád vagyok,
És engedd, hogy segítsek.
Az élet nem könnyű, tudom,
Érzem... itt van a vállamon,
De amíg élek, a segítségemet mindig érzed,
Mert nagyon-nagyon szeretlek.

A magányt nem ismerem!

Magányos? Nem! Magányos nem vagyok.

Hisz soha nem vagyok magam.

Ha szól az Úr, s szavára hallgatok,

Minden magánynak vége van.

Ha kis szobámban egyedül vagyok,

s figyelek csendesen,

bennem sok drága Ige felragyog,

s vigasztalást, új erőt ad nekem.

Hiszen annyi nehezet éltem át

hosszú, fárasztó életutamon.

Miért vágynék arra, a világ mit ád,

ha hitem engem hazafelé von?!

Imára kulcsolom fáradt kezem,

- tudom, Uram többet most nem kíván -,

s életem új fényben szemlélhetem,

ámulhatok isteni uralmán.

Közelsége elűz minden magányt.

Szent üzenetein gondolkodom

és hitem már a jövendőbe lát.

Milyen öröm: vár örök otthonom!

Világ, nem nyitok már ajtót neked.

Csak Te légy velem, Uram, Mesterem!

Köszönöm áldott közelségedet!

Velem vagy! A magányt nem ismerem.

Németből
ford.: Túrmezei Erzsébet

Idősek reggeli imája

Felébredtem,
Uram, de ne haragudj, ha azzal kezdem, talán jobb lett volna, ha már Tenálad
ébredek fel.

Öt-hat évtizeddel ezelőtt nem gondoltam, hogy ilyen hosszú ideig fogok élni. Te
tudod, Uram, hogy mi jár az öregséggel. Ha lehet, add meg nekem, amit kérek:

Add, hogy
amikor gyötörni kezd a fájdalom, vagy nem kapok elég levegőt, vagy zúg a fülem,
akkor jusson eszembe, hogy sokáig voltam egészséges. Most ezt az időt akarom
megköszönni, mert akkor nem jutott eszembe, hogy naponta hálát adjak érte.

Látod, Istenem, mennyi mindent szeretnék még tenni. De napról napra jobban fáj
a tehetetlenségem. Kérlek, segíts, hogy ne csüggedjek el, legyen erőm újra
kezdeni!

Bárcsak tudnék másokon segíteni! De egyre inkább tapasztalom, hogy semmi
hasznomat nem veszik. Segíts elviselni a kiszolgáltatottságomat!

Taníts arra Uram, hogy tapintatos legyek, hogy elviseljem magányomat, hogy jól
érezzem magam veled kettesben, csendben.

Segíts, hogy ne legyek irigy öreg a fiatalokkal szemben. Azt is tudod, mennyire
fáj, amikor a fiatalok nem érdeklődnek irántam, nincs idejük meghallgatni a
problémáimat, és belém fojtják a szót. Add, hogy ne fájjon ez! Hadd tudjam
szeretettel elviselni a környezetemet, hiszen engem is nehéz elviselni.

Istenem, mindent elfelejtek, de kérlek, ne okozzak feledékenységemmel senkinek
kellemetlenséget. De főleg ne feledkezzem meg Terólad és a Te irgalmadról!

Add, hogy ma is tehessek valami jót, legalább egy kedves szót, egy mosolyt
mások felé, hiszen vannak még nálam is gyöngébbek. Segíts, hogy ne zúgolódjam,
lázadozzam, inkább hálával teljék meg a szívem irántad és mindazok iránt, akikkel
kapcsolatban vagyok.

Ha pedig ez lenne életem utolsó napja, akkor alázatos szívvel a Te kezedbe
ajánlom lelkemet mennyei Atyám!

Vetés és
aratás (2004/4) 42. évf. 4. szám 25. oldal

10.Ima az élet alkonyán

Az alkonyathoz érkeztem, Istenem. Életemnek fáradt óramutatói - mint az öreg
ingaóráé itt mögöttem a falon - körbejárták, ezerszer már, az ismerős utat.

Köszönöm mindazt, ami lassan már mind a hátam mögé kerül. Életemet, ezt a
csodálatos nagy ajándékot. Köszönöm az örömet és a szomorúságot. A társakat és
a magányt. A munkát és a pihenést. Az erőt és az egészséget.

Köszönöm a sok boldog élet-titokra nyíló ajtót. És most már azt is
köszönöm, hogy a sok ajtó kitartó kopogtatásom ellenére is mindig zárva maradt
előttem.

Igen, Uram. Most már, az út végén, meg tudom köszönni a füstbe ment
terveket, a meghiúsult reményeket, a valóra vált álmokat és ábrándokat is.

Köszönöm mindazt, amit adtál, és most már mindazt is, amit megtagadtál.
Neked volt igazad, Uram. Nem vagy adósom semmivel. Könyörgöm légy velem
mindabban, ami még előttem van. Légy velem, ha szenvedés, ha hosszú betegség,
ha vigasztalan magányosság kíséri is majd az utolsó lépéseket. Ne emlékezzél
meg hibáimról és bűneimről. Azokról sem, amelyeket már rég elfejtettem, de
azokról sem, amelyeket soha nem tudok elfelejteni már.

Maradj velem, amikor az erő, az egészség és életkedv ajtói egyre
nehezebben nyílnak elnehezülő kezem nyomán. Köszönöm, hogy kegyelmed ajtaját
így tártad szélesre előttem, hogy soha senki be nem zárhatja már.

Könyörgöm mindazokért, akik fiatalos és türelmetlen kíváncsisággal
topognak az előttük még lezárt élet-ajtók előtt. Segítsed őket, nehogy idő
előtt akarják kifeszíteni a jövendő zárait. Segítsed őket, hogy mindig a jó
ajtókon kopogtassanak és zárd be előttük a veszedelemre nyílókat.

Segíts együtt örülni azokkal, akik előtt ott áll még az élet minden
gazdag szépsége. Mindaz, ami lassan már mögém kerül.

Légy mindazokkal, akik félnek átlépni a holnapok küszöbét. Tudod, hogy
sokunkat, fiatalokat is, meg-megszorongat a jövőtől való félelem, okát se
tudjuk néha, miért. És vannak, de hányan, akik előtt mások gonosz önzése zárja
be az emberhez méltó, szép és nyugodt élet ajtaját.

Segíts, hogy szereteted erejével tudjak szólni és cselekedni azok között,
akiket rám bíztál. Hadd örüljek úgy az életnek, ahogyan én örülhettem
annyiszor.

Kegyelmed ajtaját szélesre tárad, Uram. Nem félek átlépni már a legutolsó
küszöbön sem. De addig hadd tárjam ki, csendes derűvel, mások előtt,
szereteted- boldogság- ajtaját. Ámen.

Simo
Talvitie: Arkisia rukouksia /Hétköznapi imádságok / c. könyve nyomán ford.
Schreiner Vilmos

Szemléljünk
meg egy igei példát Cseri Kálmán két igehirdetése alapján arra, hogy miként
lehet eljutni az öregkornak Istentől kívánatosnak tekinthető állapotára.
Vessünk néhány pillantást Sámuel próféta öregkorára!

11.Öregen

Cseri
Kálmán: Pasarét 1997. 08. 17.

Alapige:

• "És ezt mondta Sámuel az egész
  Izráelnek: Íme meghallgattam szavaitokat mindenben, amit mondtatok, és
  királyt választottam nektek. És most íme a király előttetek jár, én pedig
  megöregedtem és megőszültem, és a fiaim íme tiköztetek vannak, és én is
  előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig. Itt vagyok, tegyetek
  bizonyságot ellenem az Úr előtt és az Ő felkentje előtt: Kinek vettem el
  az ökrét, kinek vettem el a szamarát, kit csaltam meg, kit sanyargattam,
  és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? És visszaadom
  nektek!
  Ők pedig feleltek: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál, és
  senkitől semmit el nem fogadtál. És ő ezt mondta nekik:
  Legyen bizonyság az Úr tiellenetek, és bizonyság az Ő felkentje
  ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben.Ők pedig ezt mondták: Legyen bizonyságul." Sám.I.12,1-5.

Imádkozzunk!

Mennyei
Édesatyánk, hálásan köszönjük, hogy te vagy az, aki erősítesz minket
erőtlenségünkben és szükségünkben. Olyan sokféleképpen éljük át, Urunk, a mi
erőtlenségünket fizikailag is, lelkileg is, és olyan sokféle szükségben
vagyunk, amit nem tudunk a magunk erejéből kielégíteni. Néha türelmetlenné és
erőszakossá tesz ez minket, máskor pedig lemondóvá és csüggedtté. Köszönjük,
hogy hozzád jöhetünk erőért és mindazért, amire valóban szükségünk van.

Köszönjük, hogy eddig is többet adtál nekünk, mint ami feltétlenül szükséges,
és kínálod azt a gazdagságot, ami kell ahhoz, hogy el tudjuk végezni tőled
kapott feladatainkat ebben az életben.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy örököstársaiddá tettél minket. Kérünk,
ragyogtasd fel előttünk most is ezt a kibeszélhetetlen gazdagságot, és engedd,
hogy sok mindent letéve kezünkből, vagy elengedve, ez után nyúljunk és ezt
ragadjuk meg, amivel éltetni akarsz itt és majd az örökkévalóságban is.

Kérjük, Jézus Krisztus, töltsd meg tartalommal most ezt a csendes órát, és
töltsd meg erővel a mi erőtlen szívünket.

A megfagyott gyermek

Eötvös József

Ily késő éjszaka ki jár
Ott kinn a temetőn?
Az óra már éjfélt ütött,
A föld már néma lőn.Egy árva gyermek andalog,
Szívét bú tölti el:
Hisz az, ki őt szerette még,
Többé már fel nem kel.Anyja sírjára ül, zokog
Az árva kis fiú:
"Anyám, ó kedves jó anyám!
Szívem beh szomorú!Mióta eltemettek itt,
Azóta bús fiad.
Nincs a faluban senki most,
Ki néki csókot ad:Nincs senki, aki mondaná:
Szeretlek gyermekem!
Puszta a ház, hideg szobám,
Nem fűtenek nekem.Melléd temetve én is itt,
Miért nem nyughatom?
Szegény és elhagyott vagyok,
Hideg a tél nagyon!"Az árva búsan zengi így
Kínos panaszait:
Felelve rá a téli szél
Üvőltve felvisít,A gyermek fázik, könnyei
Elállnak arcain:
Borzadva néz körül, de itt
A holtak hantjainMély nyugalom uralkodik:
A csend irtóztató,
Csak a szél sóhajt a fákon át,
Sziszegve hull a hó.Fölkelne jaj!, de nincs erő:
Lankadva visszadűl
A kedves dombra,- felsóhajt
S mély álomba merül.És ím az árva boldogul,
Jól érzi most magát:
Elmúltak minden gondjai:
Az álom hív barát.Szíve még egyszer feldobog,
Mosolygnak ajkai:
Csöndes-nyugodva alszik ott,-

Meghaltak kínjai.

Szivárvány

Reményik Sándor

"Minden lélekben van egy kis szivárvány,
Kis csapóhíd, amelyet lebocsát,
Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, -
Ennek a hídnak hídpillére nincsen,
Ezt a hidacskát csak az Isten tartja.
Az Isten, aki a szívekbe lát."

Álmodsz -e róla, mondd

Mit nem adnék pedig,
Ha láthatnám egyetlenegyszer bár!
Érezném édességét közelének!
Barna haját, vadgesztenye-szemét,
Mellyel most játszanak őszi angyalok -
Lélek-kitágította pupilláját,
Egy-egy barázdát drága földjén,
Egy mosolyát ha láthatnám! - egy könnyét
Ha érezném forrón kezemre hullni!
Aggódnánk együtt és nevetnénk együtt,
S fájna szívünk nevetés közben is!Álmodtam róla egész életemben,
Kiálmodtam lelkemet, magamat.
S álmaimban most meg nem látogat
Soha, soha!Álmodsz-e róla, mondd?
Mert ha álmodsz, hiába veszteséged:
Kettőnk közül Te vagy a boldogabb!